Településünk a történelemben.

Kehidakustány település három, valamikor önálló falucskából Kehida, Kustány és Barátsziget községekből alakult.

A falu körül meglévő források, friss patakok a Zala folyó, az erdők és a rétek, mindezen kiváló természeti adottságok már évezredek óta vonzotta az embereket. A legkorábbi településnyomok a Bronzkor végéről, Krisztus előtt XIV-VIII. századból származnak, Barátsziget területéről.

A Krisztus előtt IV.-III. században pedig a kelták birtokolták e területet. Régészeti leleteket a korból a mai termálfürdő területén találtak.

A rómaiak időszámításunk kezdetén érkeztek. Gazdasági központjuk, villájuk a mai Barátsziget mellet állt, a Zala parton.

A hunok a népvándorlás első hullámával kerültek a vidékre, de állandó települést nem hoztak létre. A kihalt területre a VII. században érkezik egy lovas, nomád nép, az avarok.

Az avarok a falu határában kettő temetkezési helyet is létrehoztak, mindkettőt feltárták.

Honfoglaló őseink 900-ban terjesztették ki fennhatóságukat a Dunántúlra. Emlékeiket Kehidakustányhoz legközelebb, Zalaszentgróton feltárt sírokban találtak meg.

Zala megye már a Szent Istváni államalapítás kezdetén kialakult. Írott forrásban először 1009-ben említett Kolon megye területe magába foglalta a későbbi Zala és Somogy megyét, valamint a Drávától délre fekvő Szlavónia egy részét is.

Zala az Árpádok családjához tartozó Koppányé, majd a trónutódlás miatt fellázadt vezér leverése 997. után a királyi hatalomé lett. Felosztásáig központja Balatonmagyaród közelében volt, majd ezt követően a XI- XII. század fordulóján a megyeközpont áttelepült Zalavárra.

Kehida

A XIII. század második felétől nem volt egyetlen központja a megyének. Emiatt Kehida központi fekvése révén igen alkalmas település volt a középkorban, hogy a megye nemesei rendszeresen itt gyűljenek össze.

Kehida első írásos emléke is e korból származik. 1232-ben Zala megye nemesei összegyűltek és tanácskozásuk eredményeként „in ponte Ketud” azaz „Ketud hidában” kelt levéllel fordulnak a királyhoz. A levél tartalmát tekintve a királyi vármegyerendszer felbomlásának, a nemesi vármegyerendszer kialakulása első bizonyítékának tekinthető.

Kehida községrész a XIII. század végéig a Koppányi család birtoka, majd Kőszegi Miklós nádor elfoglalta. Őtőle 1319-ben Károly Róbert elkobozza és a Kanizsai család alapítójának adja. A Kanizsaiak az urak egészen 1523-ig, amikor is a falut Kanizsai László, a családjának tett szolgálataiért odaadományozza Háshágyi Dánesnek. A török idők a Háshágyiakra nagy feladatot róttak. A vidéki, nehezen védhető udvarházat várrá kellett erősíteni, ezért az épületet árkokkal, falakkal, sáncokkal vették körül. A vár 1554-ben már állt, a törökök 1588-ban lerombolták.

A törökök pusztítását követően a falu szinte teljesen elnéptelenedik, sokan kiköltöznek Felső Kehidára a mai szőlőhegyre Kiskallos vagy Karacsfölde területére, amit ma Pusztafalunak hívunk. Eztán egészen 1681-ig - a Hertelendyek birtoklásának kezdetéig - a falu több részbirtokos kezén van.

A Deák család házasság révén kerül Kehidára. 1757-ben Deák Gábor- Tárnok földesura -feleségül vette Hertelendy Annát.

A falu neve ezt követően összefonódik a Deák családdal, különösen Deák Ferencnek a nevével, aki 1808-1854-ig volt a falu lakója, később földesura. Deák Ferenc a magyar országgyűlés ellenzéki vezére, az első független magyar kormány igazságügy minisztere volt, majd az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bukása utáni passzív ellenállás vezéralakja.

1854-ben Pestre költözött a birtokot Széchenyi Ödön, Széchenyi István fia vette meg, majd adta el Baronyi nevű bankár családnak. Tőlük a Károlyi család tulajdonába került. 1924-ben az uradalom egy részét kiparcellázták, mezőgazdasági szakiskola céljára. Ez az iskola 1977-ig működött a térség egyetlen faluban működő, középfokú intézménye volt. A kúria a mindenkori igazgató lakás lett.

Az iskola megszűnését követően a település további fejlődését a területén feltárt termálvíz hasznosítása jelentette.

Kustány

Kustány községrész első írásos említésével 1181-es oklevélben találkozhatunk, Kustány (Custan) fia Ambrus nevével. A falu részben királyi, részben nemesi birtok. A XV. században több falura oszlik, különböző birtokosokkal Egyházas- és Felsőkustány, később Alsókustány neve is szerepel. Az utóbbi két elnevezés a mai napig megmaradt a közbeszédben. Később Boldogasszony Kustánya néven is említik a kustányi Szigetben lévő templom védőszentjére, Angyalos Boldogasszonyra utalva. A községet ezután más-más nemesek birtokolták több nemesi kúria is állt a faluban. Alsókustányban az erdő mellett faszénégető és téglaégető hely volt. A tevékenységre a terültnek máig fennmaradt Téglaszéni gödör elnevezés utal. Ezen égető biztosította az uradalmaknak és majorságaiknak épületanyagát. A községrész önállóságát 1977-ben Kehidával történt település összevonással veszítette el.

Barátsziget

Barátsziget önálló település volt Kehidától északra, az örvényesi Pálos rend birtoka, ahol a Zala folyón malmot működtettek. A malmot az 1630-as évek végéig a Hagymássy család üzemeltette, mely kezdetben négy, majd kétkerékre járó malom volt. A településrészt 1939-ben egyesítették Kehidával.

Falunk a jelenben.

Az 1970-es évek végén a településen megszűnt az oly sok embernek munkát adó mezőgazdasági szakiskola és állami gazdaság. Sokan elvándoroltak városra, vagy ingáztak a napi megélhetésért. A másik nagy munkaadó a termelőszövetkezet az 1990-es évek közepén szűnt meg, újabb munkanélküliséget zúdítva a falura. Reményt az l980-as évek elején lassan, majd az l990-es években fokozatosan kiépített termálfürdő, az ezzel járó munkalehetőségek jelentettek. A fürdő mai formáját a 2000-es évek elején, a magántőke bevonása után érte el, mely jelenleg is folyamatosan fejlődik. Elmondható, hogy a település egészére meghatározó hatást gyakorol. Új utcák nyílnak, sok az új és felújító építkezés. Úgy az állandó, mint az ideiglenes lakosaink száma az elmúlt években lassan, de folyamatosan növekszik. Munkalehetőséget jelenleg már nem csak a fürdő, a helyi önkormányzat intézményei az iskola, óvoda, művelődési házak, vagy a megyei önkormányzat intézménye jelent, hanem a községen megtelepedő, a turizmushoz kapcsolódó, különböző szolgáltatások bővülése is.

(A településünk rövid történetét a Száz Magyar Falu Könyvesháza Kehida kötet, valamint a Tájak, korok, múzeumok kiskönyvtára sorozatban megjelent Kehidakustány Műemlékek kiadvány segítségével állítottuk össze.)

A weboldal Kehidakustány Önkormányzata tulajdonát képezi. Az oldal és aloldalak tartalma szerzői jogvédelem alatt áll. Az oldal és aloldalak bármely részének másolásával kapcsolatosan minden jog fenntartva, az csak Kehidakustány Községi Önkormányzata előzetes írásbeli engedélyével használható fel. Tilos az oldalon szereplő tartalmak elektronikus tárolása, feldolgozása, a tartalom kereskedelmi forgalomba hozatala. Értesüléseket átvenni csak a forrásra való hivatkozással lehet.